Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Versek - Nektek

Ebben a blogban szeretném megmutatni verseimet nektek. Sokféle témában, persze, még nem egységes stílusban olvashattok itt párat közülük. Előre is köszi azért, hogy erre jártatok, és kívánom, hogy találjatok valami olyat, amit szívesen olvastok. Akár tetszett a "mű", akár nem, nyugodtan írjatok kritikát. Minden véleményre szükségem van :) Szívesen venném, ha néha visszalátogatnátok, hiszen igyekszem újabb és újabb verseket feltölteni.

Friss topikok

  • dobos.ancsusz: @: Csak nyugodtan, változatlanul megtisztelő :) A szokásos kérdés, látod, mindenkitől megkérdezget... (2012.10.29. 22:16) Szalagavatóra
  • Vivcy: Hát nagyon igaz!:D Am grt a versedhez nagyon ügyes !:) (2011.05.19. 07:41) Igen - Nem
  • Teamchee: tökéletes mind a vers, mind az egyetértésem mindenféle szempontból (2010.03.03. 21:31) A döntések legnehezebbike
  • Teamchee: nem elemzem meg semmi, sztem tudod, h mért mondom azt erre és az elözöre, h imádom :P (refrén és i... (2010.02.24. 21:50) Rohanásban erre-arra vágyva ...
  • Teamchee: =) (2010.02.24. 21:20) A képzeletbeli dobozba

2009.10.10. 22:18 dobos.ancsusz

Nem jössz velem?

Bármennyire is szeretném, nem lehet;

Tudnom kell, hogy meddig mehetek

S már jóval túljárok ezen - így búsan-egyedül

Kell visszafele lépkednem.

 

Meg sem közelítettelek, de máris

Elvesztelek, s a tudat, hogy nem maradhatok

Egyre csak kínoz engem; a határhoz érve

Megállok, s lábujjhegyen pipiskedve kiáltok:

Nem jössz velem?

 

Csend van. Nincs válasz, nincs semmi sem.

És egyre csak toporgok a fehér vonal mögött

Arra várva, vajon meddig késlekedsz válaszolni nekem.

De várhatom, te nem engedsz közelebb a távolban sem.

 

Ácsorgok a világom peremén, s várok

Türelmesen, de a percek nem telnek,

S az egész egyre jobban fáj nekem.

Mind elkeseredettebben kiáltok:

Nem jössz velem?

 

Nem tudom mi tart fogva, mi nem ereszt téged el.

Naivan úgy hiszem, velem jönnél, ha engednének.

Még látom a mosolygós arcod, látom a szemeidet

S érzem, ahogy egyszerre vonzol, de nem engedsz közelebb.

 

Bármennyire is szeretném, nem lehet;

Tudnom kell, hogy meddig mehetek

Álldogálok, mint sötét folyosó végén kislányként

S tehetetlenül szédülve szívből kiáltok ezerszer is:

Nem jössz velem?

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://dobosancsusz.blog.hu/api/trackback/id/tr941441456

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása