Úgy érzem, bírálsz lépten-nyomon.
Azt hiszed, ismersz? Hogy tudod, mit gondolok?
Hát nem. Nem tudsz te semmit, nagyon jól tudod.
Nem gondolom, hogy annyival tökéletesebb volnál,
Hogy kritizálhatnál. Persze, sok mindenben te vagy
Az erősebb, a jobb – az elmélkedésben verhetetlen,
A kimért bölcs, a nagy célokat kitűző bajnok...
De nem csak hiszem, hanem tudom, hogy számos
Területen nálad sokkal ügyesebb vagyok.
Habár félek néha, mégis szívből szeretni tudok,
S ha tetszik, ha nem, őszintén beszélek, s mindent kimondok.
Lehet, hogy szuggesztív szemekkel a lelkemet
Ostromolod – de bírom a gyűrődést, nem engedem,
Hogy diadalmaskodj. Én nem vagyok egy képlet,
Hogy az elveid alapján megoldj – sajnálom, ha csalódást okozok.
Te sem vagy egyszerű eset, jól tudod. De annál kíváncsibb
A természetem, minthogy próbálkozás nélkül
Otthagyjak egy ilyen érdekesnek ígérkező kalandot.
S hogy csalódás érhet? – persze, nagyon jól tudom.
Ezek után felelősségem teljes tudatában
Kijelentem, hogy igenis komolyan vehető vagyok.
S jobban tennéd, ha te is vennéd a lapot…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.