Egy lépéssel közelebb lépsz,
Át egy határon, egy falon, ami elrekesztett.
Kinyújtod a kezed, s magadhoz húzod -
Őt, aki még fél, hogy nem lehet.
Te már tudod - mindent lehet.
Behunyod a szemed, hogy láss,
Hogy igazán érezhess, tisztán, őszintén, elevenen.
A kezét szorongatod, el nem engeded,
De mégis fél, remeg. Ő tényleg hiszi,
Hogy nem lehet. De te tudod – mindent lehet.
Őszintén mesélsz neki, hogy tudja,
Fontos neked. Hogy beléd kapaszkodhat, ha
A bizonytalanságtól kibillenne. Hogy nem csapod be.
S már nem is fél annyira, nevet.
Már neki is világos: mindent lehet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.