Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Versek - Nektek

Ebben a blogban szeretném megmutatni verseimet nektek. Sokféle témában, persze, még nem egységes stílusban olvashattok itt párat közülük. Előre is köszi azért, hogy erre jártatok, és kívánom, hogy találjatok valami olyat, amit szívesen olvastok. Akár tetszett a "mű", akár nem, nyugodtan írjatok kritikát. Minden véleményre szükségem van :) Szívesen venném, ha néha visszalátogatnátok, hiszen igyekszem újabb és újabb verseket feltölteni.

Friss topikok

  • dobos.ancsusz: @: Csak nyugodtan, változatlanul megtisztelő :) A szokásos kérdés, látod, mindenkitől megkérdezget... (2012.10.29. 22:16) Szalagavatóra
  • Vivcy: Hát nagyon igaz!:D Am grt a versedhez nagyon ügyes !:) (2011.05.19. 07:41) Igen - Nem
  • Teamchee: tökéletes mind a vers, mind az egyetértésem mindenféle szempontból (2010.03.03. 21:31) A döntések legnehezebbike
  • Teamchee: nem elemzem meg semmi, sztem tudod, h mért mondom azt erre és az elözöre, h imádom :P (refrén és i... (2010.02.24. 21:50) Rohanásban erre-arra vágyva ...
  • Teamchee: =) (2010.02.24. 21:20) A képzeletbeli dobozba

2010.07.13. 15:47 dobos.ancsusz

Csakúgy.

** hosszú is. meg nem is olyan. inkább magamnak. de hátha nektek is... **

 

Csipkelődöm veled. Mert nyuszi vagyok,

Hogy mást tegyek. De jobban lekötöd

A figyelmemet, semmint hogy mellőzhesselek.

Különös. De van ilyen. Szeretem.

Gondolj, amit akarsz. Finoman, kétértelműen,

A kérdést nyitva hagyva írok. Megtehetem.

Lényegtelen, hogy érti-e más is, azt amiről

Filozofálok itt merengve. Nem érdekes.

Olyan ez, mint leírni mit gondolok, holott

Csak én hozhatok döntéseket. Felesleges.

De megnyugtat a tudat, hogy megoszthatom

Veled, noha számodra se nem hasznos, se nem érdekes.

Biztosabbá tesz, hogy meghallgatsz, gondolkodunk,

S hogy talán a sorok közt olvasva néha

Elkapod a fonalat és ugyanazt érted a szavakon,

Amiket igazából mondani akarok.

 

Bár ez mellékes mindenki másnak. De nekem jó érzés.

Mosolyba sűrítve ezerszer is megköszönném neked.

Aztán persze magyarázkodnék. Mint úgy rendesen.

Zavartan, megszeppenve. Mert ez annyira én vagyok.

Bármit, csak csend ne legyen. Utálom, mert elárul.

Mert olyankor harsognak az érzések:

Azt üvöltik, hogy félek. Hogy egyedül

Vagyok. Hogy bizonytalanul lépkedem.

Minden szavammal ezt leplezem.

Játszom a magabiztos, erős nőt – az álmot, ami

Sose leszek. Mert bújósnak születtem,

Nyuszinak, ha úgy tetszik, aki igenis

Retteg attól, hogy nem szeretik.

S bocsássa meg isten, mert másnak köze

Hozzá nincsen, de jó azt hinni néhanap,

Hogy mégse vagyok annyira magam.

 

Ezért keresem a szavakat, az alkalmat,

Hogy belekotyogjak a némaságba.

Százszor inkább utáljanak ezért, mint

Hogy csendben a hibáimat listázzam.

S talán a sok zöldség mellett, amit összehordok

Párszor azért elhagyja a számat

Néhány okos dolog. Nem tudom.

Nézd el, hogy mindig ilyen nyüzsge vagyok.

Hogy mindig csak a számat jártatom.

Hogy se eleje, se vége. Hogy csipkelődöm

Folyton. Szólj rám, ha zavarok és ígérem,

Továbbállok. Megértem. Utálom, ha teher vagyok.

Annál még egyedül lenni is jobb. De ha még

Kitartasz kicsit, ha bírod még ideig-óráig a

Locsogásomat, ígérem, nem leszek önző.

Megosztom veled a boldogságomat.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://dobosancsusz.blog.hu/api/trackback/id/tr472149333

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása