Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Versek - Nektek

Ebben a blogban szeretném megmutatni verseimet nektek. Sokféle témában, persze, még nem egységes stílusban olvashattok itt párat közülük. Előre is köszi azért, hogy erre jártatok, és kívánom, hogy találjatok valami olyat, amit szívesen olvastok. Akár tetszett a "mű", akár nem, nyugodtan írjatok kritikát. Minden véleményre szükségem van :) Szívesen venném, ha néha visszalátogatnátok, hiszen igyekszem újabb és újabb verseket feltölteni.

Friss topikok

  • dobos.ancsusz: @: Csak nyugodtan, változatlanul megtisztelő :) A szokásos kérdés, látod, mindenkitől megkérdezget... (2012.10.29. 22:16) Szalagavatóra
  • Vivcy: Hát nagyon igaz!:D Am grt a versedhez nagyon ügyes !:) (2011.05.19. 07:41) Igen - Nem
  • Teamchee: tökéletes mind a vers, mind az egyetértésem mindenféle szempontból (2010.03.03. 21:31) A döntések legnehezebbike
  • Teamchee: nem elemzem meg semmi, sztem tudod, h mért mondom azt erre és az elözöre, h imádom :P (refrén és i... (2010.02.24. 21:50) Rohanásban erre-arra vágyva ...
  • Teamchee: =) (2010.02.24. 21:20) A képzeletbeli dobozba

2010.08.15. 00:45 dobos.ancsusz

Piros léggömb

Egy piros léggömb vagyok.

Fényes, jelöletlen, gázzal felfújt gumiburok a vásári fergetegben.

Magasba szállok, mert úgy tartja kedvem.

Nem állhatom, hogy kézre kössenek.

Túl korlátozott, túl kiszámítható nekem.

Szeretem a szellőt, a lebegést,

A kék eget, az ijesztő tornyok árnyékát és

A sötét fellegeket. Szeretem, hogy színes

És néha akadályokkal teli az élet körülöttem.

Van, hogy bukdácsolok - madzagom faágba akad,

Oldalamat megkarcolja az épületek homlokzata.

De varázslatos mindez. Mert nem monoton, szürke az utam.

Néha könnyem csordul, aztán egy illatos buborék

Nyomban nevetésre fakaszt. Szeretem, hogy mindenben ott a

Lehetőség a szebbre, a pozítivra.

Minden szélsimogatásban egy új, érdekes irányra.

Hogy a fizika törvényeinek engedve keringhetek bármerre,

Amerre csak a sorsfuvallat magával ragad.

Jóllehet, a nagy szabadság végez velem egy nap.

A kaland majd kiégett, céltalan kóválygásba csap, 

Cérnám meglazul, csillogú külsőm kifakul,

S nem tudom majd kezelni az utamba kerülő akadályokat.

Lehet, hogy egy szelíd galamb kiváncsi csőre vagy

Épp egy ártatlan gyermek mindent érezni vágyó, mohó körme

Méri rám majd az utolsó, halálos csapásokat.

És pukk. Egy álomnak, egy végtelennek tűnő szárnyalásnak vége szakad.

De megérte minden egyes szívből megélt, csodás pillanat.

Ezer mesés, szivárványos táj, mosolygós arc, amit láthattam valaha.

A szabadság számba száradt ízével hullok majd a földre, szakadtan.

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://dobosancsusz.blog.hu/api/trackback/id/tr462222358

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása