Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Versek - Nektek

Ebben a blogban szeretném megmutatni verseimet nektek. Sokféle témában, persze, még nem egységes stílusban olvashattok itt párat közülük. Előre is köszi azért, hogy erre jártatok, és kívánom, hogy találjatok valami olyat, amit szívesen olvastok. Akár tetszett a "mű", akár nem, nyugodtan írjatok kritikát. Minden véleményre szükségem van :) Szívesen venném, ha néha visszalátogatnátok, hiszen igyekszem újabb és újabb verseket feltölteni.

Friss topikok

  • dobos.ancsusz: @: Csak nyugodtan, változatlanul megtisztelő :) A szokásos kérdés, látod, mindenkitől megkérdezget... (2012.10.29. 22:16) Szalagavatóra
  • Vivcy: Hát nagyon igaz!:D Am grt a versedhez nagyon ügyes !:) (2011.05.19. 07:41) Igen - Nem
  • Teamchee: tökéletes mind a vers, mind az egyetértésem mindenféle szempontból (2010.03.03. 21:31) A döntések legnehezebbike
  • Teamchee: nem elemzem meg semmi, sztem tudod, h mért mondom azt erre és az elözöre, h imádom :P (refrén és i... (2010.02.24. 21:50) Rohanásban erre-arra vágyva ...
  • Teamchee: =) (2010.02.24. 21:20) A képzeletbeli dobozba

2010.11.26. 22:45 dobos.ancsusz

Agresszív hajlamok

Ismét ott álltam, pedig tudtam mi a sor végén jutalmam.
De mentem mégis, csakazértis. Nem rántottam el fejemet,
Ahogy az első pofont kaptam. Aztán a másodikat. Újra és újra.
Vér serkent ajkamból, szemem alatt a kékeslila tintapaca aranylása
Festett szivárványt. Megalázott, gyötört rezzenéstelen arccal.
S tartottam magam. Álltam, tűrtem. Szinte már én akartam.

Senki nem kényszerített, hogy álljak újra sorba.
Nem kötelező a repeta. Magam léptem megint erre az útra.

S ő nem fáradt. Egyre kevésbé érdekelte, hogy ember van a keze alatt.
Meg is feledkezett róla, azt hiszem. Csak ütött, ütött,
Lesújtott újra meg újra. Folyt, folyt alá szakadatlan
A könnyel higított vérpatak. Már nem éreztem semmit.
Már nem bírtam, már összeroppantam. Már régesrég feladtam.

Mégis, hirtelen szemem elé kaptam a karomat.
El is felejtettem, hogy van nekem olyan. Magamra találtam.
Ő megilletődött kissé, úgy tűnt, mérsékeli a csapásokat.
Bennem pedig egyre csak tisztult a tudat. Már nem csak védeni akartam magamat.

A mondvacsinált bizalom gátja legbelül
Felszakadt. Kiömlött rajta a féktelen düh, az irgalmatlan harag
S elöntötte a védtelenné tevő szeretet mezejét, az én-csinálom-rosszul tájakat.
Rájöttem, hogy sosem volt igazam. S erőt nyert kezeimmel
Húsig martam abba a nyomorult arcba. Karmoltam, ahol
Csak értem. Elevenen tépáztam, marcangoltam. S nyoma sem volt bűntudatnak,
Indokolatlan kegyetlenség - érzésnek, megállj-parancsnak.
Azt akartam, hogy soha többet ne felejtse el, amit kap.
Hogy nyomot hagyjak, hogy ne virradjon rá több nap.
Meg akartam ölni őt, s vele együtt minden önértékelési zavaromat.

Szólj hozzá! · 1 trackback


A bejegyzés trackback címe:

https://dobosancsusz.blog.hu/api/trackback/id/tr112475816

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Csengery Kristóf - HOGY EZZEL BÁRMIT 2010.11.29. 09:58:03

                                        Míg élt, azt hiszem, soha nem mo...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása