Egy-két plusz nap, tudod, tudom, eltelik gyorsan
S most amúgy se lehet, mert már megint
Nem rajtunk múlik, de ki gondolta…
Gyorsan, mire kettőt pislogsz, veled leszek megint
És addig is kitöltve az üres helyeket, elvágyódva minden percben
Gyorsan újságpapírba gyűröm a szívemet
És feladom elsőbbségivel, ajánlottan neked
Mert hisz az enyém már csak ilyen –
Jár-kel a világban, keresztül falakon, réteken
S bárhova gurul, bármi jön is szembe,
Mindig ott mocorog a kabát zsebedben,
Melléd bújik az ágyba, nem hagy aludni a mocorgással –
Örökké téged keres a szüntelenül zuhogó pillanatcseppekben.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.