Olyan vagy, mint odakozmált sarka a reggeli pirítósnak. Sopánkodik az ember, ha ráharap. Keseredik a szájában a falat. Olyan finomnak indult, s mégis, de iszonyatos utóíze van. Leteszem hát, nem kínzom magamat. Sietek, idő van – Nem gyászolhatunk perceken át elvesztett édes…
