Ismét ott álltam, pedig tudtam mi a sor végén jutalmam. De mentem mégis, csakazértis. Nem rántottam el fejemet, Ahogy az első pofont kaptam. Aztán a másodikat. Újra és újra. Vér serkent ajkamból, szemem alatt a kékeslila tintapaca aranylása Festett szivárványt. Megalázott,…
2010.11.01. 16:02 dobos.ancsusz
Mottóval, hogy irodalmibbnak hasson.
„Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.” (Róm. 2,1., Kor. 4,5.) Mottót a népnek – hagy értelmezzen órákon át A bölcsészek XIX. századi nemzedéke. Fejtegesse csak, miről és miért épp úgy írok, Ahogy teszem. Kutassa a rejtett mondanivalót, Keresse csak…