Van úgy, hogy jobb menned.
Átlépned a küszöböt, s se szó, se beszéd,
Magad mögött hagynod, aki szeret.
Nem mondom, hogy könnyű. Egyáltalán nem.
Beléd ég az arc, a könnyek - az egész a részed lesz.
De érte kell, hogy megtedd. Azért, aki ott zokog benn.
Mikor az ajtót végül bezárod is, arra gondolsz,
Ez a legkíméletesebb. Nem hazudsz egy percet sem.
A legkevesebb annak, akit szerettél, hogy esélyt adsz, hogy boldog legyen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Teamchee 2010.03.03. 21:31:46