Már megint hibázni fogok, előre látom;
A vihar előtti csend rejtőzködik
A felhőtlen mosolygós-optimista álmon.
Ébresztő, kislány! Túl szép ez, látod.
De csak nem ébredezik a realitástudat,
Rendületlenül hisz az álmokban az agy
Hiszen mit is érne, élni a vad valóságban…
Ébresztő, kislány! Mese habbal, amit összehordasz.
Feladom. Nem akarok magamhoz térni ma.
Inkább tovább andalgok szőve naiv gondolatokat,
Ott megteszem a lehetetlen dolgokat…
Ébresztő, kislány! Az életed nem az álmaidban van.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.