Még sosem tett kíváncsivá a hallgatás Űzni nem űzött még ennyire a természetem. Valahogy nem hiányzott semmi azelőtt És most mégis szenvedek nélküle Szerencsétlen és tehetetlen lettem Zajból némaság – a csend tör pálcát felettem.
2009.11.03. 16:41 dobos.ancsusz
Szalagavatóra
Egymásra nézve, talán először érezzük Mindnyájan: igen, ez egy olyan pillanat. Olyan mikor, nem számít az, hogy Mennyi mindent másképp látunk, A lényeg, hogy itt együtt állunk - S osztállyá váltunk az elmúlt öt év alatt. Intsünk hát búcsút az elmúlt éveknek, S…