Mint tűz és víz csap össze bennem.
S nem kiegyenlített a küzdelem.
A szívem erősebb, az érzelmek rabja lettem
Döntéseim is mind azt tükrözik:
Minden rendben ott benn, a lelkemben.
Hozzak bármilyen kegyetlen döntést,
Tiszta a lelkiismeretem.
De nem ért véget még az ütközet
Egyre csak zaklat az értelem
Logikus vagy sem, az érzéseimet ésszel fel nem érhetem.
Mi volna ésszerű - lényegtelen, az elveim nem
Ebben gyökereznek, s mondjon bárki
Mást, fejben nem születhet döntés a szerelemben
Hiszen téves lesz a kép, amit majd kapok:
Belátom, érzelmi téren, így is, úgy is örökké rab vagyok.
S végre csillapodnak a kedélyek, odabenn valahol
Már nyugodtan telepszik le
Értelem és érzelem egy közös alapon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.