Már megint hibázni fogok, előre látom; A vihar előtti csend rejtőzködik A felhőtlen mosolygós-optimista álmon. Ébresztő, kislány! Túl szép ez, látod. De csak nem ébredezik a realitástudat, Rendületlenül hisz az álmokban az agy Hiszen mit is érne, élni a vad…