Hát tessék neked, bölcs hallgatás.
Én aztán nem bánom, ha nem beszél a száj.
De megfognám a kezed – nem, nem tiltakozhatnál.
Nem magyaráznám, csak a karodat a derekamra fonnám.
És megölelnélek, mert ezt akarnám.
Te meg meg se szólalhatnál.
Hát tessék neked, bölcs hallgatás.
Fogadjunk, csak bámulnál,
S nagyra tátott szájjal hápognál, mint
Ponty a tóban – mert valamit úgy, de úgy mondanál!
S tovább még nem is gondoltam…mi minden volna…
Csupa merész tett, mind színtiszta akarás…
Hát tessék, ezt mind neked, bölcs hallgatás.
[Milyen jó, hogy az egészet csak leírtam,
S nem a való életben próbáltam…:) ]
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.