Csak álltál ott, hátizsákkal felmálházva A hátadon. A vonat lassított. Egyre fogytak Az alkalmas pillanatok. Már rég ott hagyhattál volna. De nem. Csak álltál, s bámultál rám. S én is kapaszkodtam A szemeidbe nagyon. A nyakadba borultam. Mást Nem tudtam. Türtőztetnem kellett…