Még sosem tett kíváncsivá a hallgatás
Űzni nem űzött még ennyire a természetem.
Valahogy nem hiányzott semmi azelőtt
És most mégis szenvedek nélküle
Szerencsétlen és tehetetlen lettem
Zajból némaság – a csend tör pálcát felettem.
Még sosem tett kíváncsivá a hallgatás
Űzni nem űzött még ennyire a természetem.
Valahogy nem hiányzott semmi azelőtt
És most mégis szenvedek nélküle
Szerencsétlen és tehetetlen lettem
Zajból némaság – a csend tör pálcát felettem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.