Egy srácról
Az az arc, az a száj
Az összes arcpettyét szeretem már…
Az a mosoly és a szemek –
Ha szemébe nézek, úgy érzem,
Lelkéig hatol tekintetem.
Mikor hazudik, mikor nevet,
Mikor elpanaszolja nekem azt,
Amit talán senkinek sem…
Mikor kioktat, vagy siettet
Mikor nem ismeri el a győzelmemet…
Élvezi, ha idétlen neveken becézhet,
S ezekkel arcomra kínos pírt keríthet –
Mellette szomorkodnom nem lehet,
Letörli szememről bús könnyeimet,
S hangomba ismét nevetést erőltet…
Ezekért én még jobban szeretem!
Egy srác, aki talán magamért kedvelt meg,
És nem is tudja talán milyen sokat jelent nekem…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.