Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Versek - Nektek

Ebben a blogban szeretném megmutatni verseimet nektek. Sokféle témában, persze, még nem egységes stílusban olvashattok itt párat közülük. Előre is köszi azért, hogy erre jártatok, és kívánom, hogy találjatok valami olyat, amit szívesen olvastok. Akár tetszett a "mű", akár nem, nyugodtan írjatok kritikát. Minden véleményre szükségem van :) Szívesen venném, ha néha visszalátogatnátok, hiszen igyekszem újabb és újabb verseket feltölteni.

Friss topikok

  • dobos.ancsusz: @: Csak nyugodtan, változatlanul megtisztelő :) A szokásos kérdés, látod, mindenkitől megkérdezget... (2012.10.29. 22:16) Szalagavatóra
  • Vivcy: Hát nagyon igaz!:D Am grt a versedhez nagyon ügyes !:) (2011.05.19. 07:41) Igen - Nem
  • Teamchee: tökéletes mind a vers, mind az egyetértésem mindenféle szempontból (2010.03.03. 21:31) A döntések legnehezebbike
  • Teamchee: nem elemzem meg semmi, sztem tudod, h mért mondom azt erre és az elözöre, h imádom :P (refrén és i... (2010.02.24. 21:50) Rohanásban erre-arra vágyva ...
  • Teamchee: =) (2010.02.24. 21:20) A képzeletbeli dobozba

2011.05.22. 01:00 dobos.ancsusz

Cserépből jövő könyörgés

Szomorkásan bambulok a balkonrácsokon át a kertbe.

Milyen csodálatos. A kora nyári szellő lepkéket kerget körbe

S vidáman hívogatva játszik a napsugár minden illatos sziromlevélen.

Egy talpalatnyi mennyország kutakkal, szobrokkal, s szertefutó sétányokkal

De mindemellett akadnak persze csintalan, szeleburdi gyerekek,

Ágyásokat kitaposó üresfejű kutyák, gazdák, gépek

Szelek, s néha tomboló viharok, szárazság s sokféle bizarr jelenség

Csípősen beköszöntő őszi reggelek is odalenn.

Tudom, a szemem becsaphat, nem fenékig tejfel az a világ sem.

Talán jó nekem itt. Az üvegtető megvédi a jégtől fejemet

S biztos fedezékből tekinthetek a vágyakozva a csillagos égre

És persze a csalogató, sosem tapasztalt ígéret földjére.

Annyira mondják, hogy jó itt nekem. Néha szinte már elhiszem.

Hogy annyiszor rosszabb is lehetne, s igaz, lehetne.

Hálát kellene adnom és én meg is teszem.

De mégis. Szorítja a cserép a gyökereimet.

Engem nem balkonra teremtettek.

Hiába itt sarjadtam, körülöttem mind, akik előttem jöttek –

Összefonódó borostyánágak, muskátlik, mályvák

S az engem követők – bokrosodó petúniák, tarka lilák

És fehérek, kaktuszok, fikuszok s még többen…

De nekem nem itt a helyem. Ezen nem változtat semmi sem.

A megszokott biztonság nem öröm, ha mást akar a lelked.

Engem az Isten is szabad ég alá, határtalan földbe ültetne!

Csak elvétette a kezdetek kezdetén. Nem bánom én

Büszke vagyok minden hajtásom küzdelemmel nevelt

Zöld levelére. Imába foglalok minden nektár ízű tápoldat cseppet

S a karó magasba irányító támaszát is, ami

Nem engedett elburjánzani… de ideje mennem.

Szorít a cserép, nyújtózkodna minden gyökerem.

Vár a millió éves föld, s a bizonytalanság minden édes gyönyöre.

Ültess ki, kérlek! Engedd, hogy szerencsét próbáljak odalenn!

 

Szólj hozzá!


A bejegyzés trackback címe:

https://dobosancsusz.blog.hu/api/trackback/id/tr742922699

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása