Mondd el
Ülj le velem szembe,
Gyere - mondd azt kérlek,
Hogy a gondok nem mindig léteztek,
Hogy a szenvedésnek csúfolt
Fájdalom nem része mindennek.
Mondd, hogy sosincs vége az életnek…
Gyere mondd el, rágd velem át
Vajon miért unják meg
Az emberek szeretni egymást,
Miért támad viszály
Vallás, bőrszín nyomán.
Mondd el, miért van ez.
Gyere és értesd meg velem
Miért nem lehet a világ olyan
Szép, mint képzelem?
Miért, miért, miért…?
Vagy ezt én sose érthetem meg?
…ugye az emberek tudják még szeretni egymást?
…ugye ezt nem csak képzelem?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.