Szárnyaló lélek, ki a földön ragadt
Próbál repülni, de szárnyai nem tartanak
S újra és újra földre taszított marad.
Nem adja fel, csak magányosan próbálgat
Emberektől tartva jár egy másik utat,
Egy olyat, ahol nem marad más a végén,
Csak ő, a levegő és a gondolat.
Sokan elítélik, sokan csak nem veszik komolyan
Páran félnek tőle, de őt nem érdekli, mit mondanak.
Néha segítségért kiált, néha megszakad,
Keménynek mutatkozik, de belül ugyanaz marad.
S talán, ha majd köddé vált minden indulat
A nagy szavakat kinőve, rá új dimenzió szakad:
Csak ő, a levegő és a gondolat.
Ha eléri álmait, amiben hisz, ahol végső célja van,
A felhők közt szárnyal majd, szabadon, boldogan
S akkor mindegy lesz, hány csalódás volt már
Hány ember nem nyújtotta kezét, mikor barátra várt...
Talán hagy valami jelet, ami rajta is túl mutat -
Ám lelke akkoris csak övé marad, és együtt álmodnak tovább
Csak ő, a levegő és a gondolat.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.