Örülnék, ha volna egy percem megállítani
Egy alkalmam búcsúzóul szívből megcsókolni
Minden vágyamat egy éjszakába sűríteni
Megadni neki mindent, s nem hagyni neki semmit -
Hisz nem kellettem neki. Hisz sosem akart megszerezni.
Fenébe a rohadt illúziókkal. Ez ennyi.
Bár lenne varázserőm az érzéseimet megváltoztatni
Egy igaz okom gyűlölni őt, akaraterőm a lelkemből
Kitépni, a képét is porig égetni, az újra és újra
Kiserkenő sebeket sóval beszórni - elfelejteni a semmit.
Hisz semmiség volt az egész. Sosem hiányoztam neki.
Fenébe a reménykedéssel. Neki ez csak ennyi - nagy semmi.
Bárcsak volna egy másik ő szeretni.
De nincs.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.