Utolsó vers tőlem neked.
Rendben, feladom, legyen igazad…
Tényleg egy semmikor semmilyen alak vagy.
Pedig annyira másnak gondoltalak,
Mikor megláttalak.
Nem hittem el, hogy ilyen vagy
Mikor mondtad, mikor mondták sem – soha.
Ragaszkodtam ahhoz, hogy csak a
Benned lakó művész megfoghatatlan.
Hogy ez az, amiért bezárkózol.
Amiért csendes, félénk vagy.
Én tényleg hittem abban: különleges vagy.
De rendben, feladom, legyen igazad…
Tényleg egy semmikor semmilyen alak vagy.
Bár valójában most a düh íratja e sorokat.
Az igazság az, utoljára, tőlem neked:
Szerintem akkor is különleges vagy.
Remélem, hogy nálam
Szebbek-jobbak is észreveszik majd.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.