Nem félek tőled, bár minden okom meglenne.
De mégsem gondolom, hogy ártanál nekem.
Nem az van a szemedben. A képek alapján, persze.
Hogy az életben milyen vagy?
Mondja meg, aki látott már szemtől szemben.
Nem támaszkodhatom sok mindenre.
Néha olyan személytelen az egész. Hideg, idegen.
Máskor meg, mintha egy teljesen más ember
Szólítana meg hirtelen. Különös, érthetetlen.
No, nem baj. A világ ilyen, s benne az emberek
Egytől egyig megfejthetetlenek. Az élen veled.
Persze, nem kell mindent értenem.
Boldogulok anélkül is, csak érzés legyen, ami
Vezessen helyette. De nincs érzés, amíg nincs
Rezgés, míg nincs szemkontakt, hanglejtés... - ezer
Pici mozaikdarab hiányzik, ami elárulná, ki lakik odabenn.
Mert odabenn lapul, ami lényeges.
Amire kíváncsi vagyok. Lehet, sablonos,
De hinned kell nekem. Nem tehetsz mást.
Hiszen bizalom nélkül az egész értelmetlen...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.