Vajon ki dönt énrólam: te vagy a jó Isten?
Hogy hova, s miért épp oda születtem
Nem a nemzet, nem a világ határozta meg.
Hogy hol halok meg, s honnan zuhan pokolba
Vagy száll mennybe a lelkem – senki sem mondhatja meg.
Hát miért ítélsz meg, kedves honfitársam, testvérem?
Miért nem vagyok elég magyar neked?
Beszélek más nyelveket, de fájdalmam, örömöm,
Könnyem és verítékem mindig magyarul csordul.
Hogy a szívem himnusza, szerelmének édes szava
Mélyen a szívemben zenél – te nem tudhatod, magyar-e eléggé e dallam.
Hát miért ítélsz meg, kedves honfitársam, hazám lánya-fia?
Miért vagyok áruló, ha mennem kell innen?
Talán úgy tűnik, menekülök, de nem hiszem, hogy utam céltalan
S hogy nem égiek által kijelölt ösvény volna.
Hogy mi indít a világba, hányszor hívom anyámat, a családomat
S hogy nem ott-e az én igazi helyem – senki, s köztük te sem tudhatod biztosan.
Hát miért ítélsz meg, kedves honfitársam, gyermekkorom játszótársa?
Vajon ki dönt énrólam: ti vagy a jó Isten?
Bár szeretném hinni, hogy minden ember jó és testvérek közt nincs rangsor
Tudom, hogy szálka vagyok én is, kis családom is a nagy magyar nemzeti szemben.
Hogy hányszor sajdul meg a szívem rátok gondolva, s mindarra,
Mit gondolkodás nélkül a fejemhez vágtok – senki nincs, ki számot adhatna, annyi szent.
Sajnálom, hogy megítélsz, kedves honfitársam, de vigyázz:
A végítélet napján te is megítéltetsz. S ahhoz nem kérnek majd útlevelet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.