Én voltam túl gyenge…
Én voltam túl gyenge,
Mert beléd szerettem,
Hogy a kék szemeidnek
Ostobán bedőltem…
Pedig sejtettem előre, hogy
Rossz vége lesz…
Ugyan hogy érthetnéd,
Hogy mondjam el neked,
Hogy minden közös perc után
Találgatás az életem?
Miért kínzol még most is,
Nem értem, miért teszed!
Miért nem mondod, „bocsi”,
S távolodsz el tőlem?
Megfognám a kezed,
De el nem érhetem,
Te folyton máshol jársz,
Sosem vagy velem…
Ha azt írtad, szeretsz
Miért teszed ezt?
„Remélem, barátságnál több lehet”
Te írtad, s én hittem neked.
Naiv voltam, beismerem
De bíztam a szavadban,
S hogy nem csak hitegetsz
Tévedtem volna? – meglehet
Talán most jót nevetsz ezen
De ne feledd: én olyan lány voltam,
Aki magadért szeretett!
Remélem, többé nem találsz ilyet!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.