Minden kavarog bennem…
Itt ülsz velem szemben
De minden kavarog bennem
Nem én irányítom az érzéseimet
Hanem ők engem.
Talán baj, hogy nem teszek ellene
Igen, ez hiba, elismerem –
De a te hibád!
Mi olyan vonzó a szemedben?
Mit mondasz, hogy két szavad
Után olvadni kezdek?
Hogy akkor is próbállak
Szeretni, ha te nem?
Az álmok nem léteznek,
Az ébredés elűzi őket,
De hiszem, amit álmomban mondtál:
Hogy szeretsz, s egyedül
Lenni nem engedsz.
Itt ülsz velem szemben
De minden kavarog bennem!
Egyik nap barátság,
Másik nap szerelem…
Elhiszem, hogy nem érted
Én se – elhiheted…
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
EvElyNe 2008.02.05. 22:15:14