Vége
Itt ülök egyedül, hallgatok
De bennem kavarognak a gondolatok
Miért? – csak ez jár a fejemben
Miért kellett, hogy vége legyen?
Szép emlék vagy, szerettelek
Úgy érzem te is szerettél…
De nem érdekel, ha tévedek.
Már nem érdekel semmi sem…
Felejteni akarok.
Felejteni téged.
A lényeg, hogy megpróbálok
Nem sírni, ha meghallom a neved,
Nem emlékezni az együtt töltött
Hosszú édes percekre,
Nem gondolni arra, hogy
Mással nevetsz, talán már mást szeretsz…
Úgy érzem, az én hibám,
Hogy vége lett,
De mások szerint tévedek.
Már mindegy, azt hiszem.
Nem hiányzom neked,
Ez van, beletörődtem
Itt a vége… ennyi volt
Szerettelek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.