Versek - Nektek

A bárányok néha farkassá válnak   Különleges juhok, mi Egy takaros karámban Élünk itt, közepén Európának Egy népként, a juhásznak hála. De a bárányok néha farkassá válnak.   Ne pusztítsd az egységet a nyájban Egy a pásztor – és nem Te vagy az,…

Mondd el   Ülj le velem szembe, Gyere -  mondd azt kérlek, Hogy a gondok nem mindig léteztek, Hogy a szenvedésnek csúfolt Fájdalom nem része mindennek. Mondd, hogy sosincs vége az életnek…   Gyere mondd el, rágd velem át Vajon miért unják meg Az emberek…

Egy életen át Fáj a fejem, remegek Édes álom után Rémesen ébredek Ölelj át, bújj hozzám Mondd azt, hogy nincs mi bánt Maradj velem, védj meg Egy életen át. A hazugság betemet Levegőért kapnék, de nem lehet Figyelj rám, tudod: Nem adom fel már! Félnem nem kell,…

Vége Itt ülök egyedül, hallgatok De bennem kavarognak a gondolatok Miért? – csak ez jár a fejemben Miért kellett, hogy vége legyen? Szép emlék vagy, szerettelek Úgy érzem te is szerettél… De nem érdekel, ha tévedek. Már nem érdekel semmi sem… Felejteni…

Félek… Nem tudom, az én hibám-e, Hogy nem vagy itt velem, Ha igen, mondd meg mit tegyek, Hogy minden a régi legyen… Jó volna hozzád bújni, Elszökni veled, Elrejtőzni, hogy a bántó szavak Sose találjanak meg – de nem lehet… Álmaimban minden éjjel…