Versek - Nektek

Törött lélek pici darabkáin taposol nap nap után,
Nem gondolsz arra, hogy ez valakinek fáj?
Miért játszod a süketet, mondd miért? 
Nem hallod a fájdalmát?Az ordító jajszavát?
Miért fordítasz hátat neki?
Megveted, hogy szenved talán?
Hogy nem titokban morzsolja el könnyeit,
Hogy a világ elé tárja bánatát?
Nincstelen árva, törött lelkű lányka...
Miért nincs senki, hogy megszánja?
Talán az zavar, hogy szégyellnie kéne magát,
Hogy átverve, megcsalva még nem ölte meg magát?
Hogy van képe rád nézni, rád, 
Aki még soha semmi rosszat nem csinált?
Rád, a megtestesült ártatlanságra?
Te különbnek érzed magad nála?
Álarcod mögül sunyin szórod a szitkokat,
Névtelenül temagad is csak a tömeg része vagy.
A kegyetlen, áruló tömegé.
A rideg, gyilkos közömbösségé,
Ami önzésből és előítéletből fakad.
Igen, te a tömeg része vagy.
És ő? Ő minek a része?
Hontalan? Nincs családja, része, hazája,
Hol könnye elapad, hol fájdalma gyengül,
Jajszava megszakad?
Vajon hol van az ő tömege,mely rád törhetne?
Hol van mind, aki érte bosszút esküdne?
Mert kell lenni ilyen csoportnak,
Hisz szerinted ő alapja a velejéig rossznak,
S a világ tele ilyenekkel.
Mutasd, mutasd merre van, lássa fajtáját minden ember.
Hiszen ez jogos, ugyebár?
Ujjal mutogatni, bélyegezni
Hisz neki úgyis mindegy már.
Rajta még egyet miért pont te ne rúgnál?
Persze,a törvény mindig pártodon áll,
Te vagy a többség, a jó, az örökké jogos
Ellened felszólal, védekezik? - ő alattomos.
Ítélete: bűnös, immáron jogfosztott
Örök kirekesztett sorsára hagyott.
Szerinted ez a helyes ítélet?
Gondolj bele, milyen lesz számára az élet...
Jaj, nem, dehogy gondolsz bele,
Empátia - kell a fenének,
Te süket és örökre vak leszel.
Hisz így a legkellemesebb.
Nem hallani, nem látni színét a gonosznak.
S ha bárki sorsod nehezítené,
Hát lázadni, a tömegben ismét.
Hisz úgy hangzatosabb.
Aljas érdektömeg.
Csak akkor emel szót, ha neki úgy jobb lehet.
Ha neked van gondod - úgy majd rútul kinevet.
"Ki vagy te, mit gondolsz?" "Nekem ez nem érdekem..."
S milyen leszel ezután?
Ugyanolyan mint a lányka: kisemmizve,
Átkozva, száműzve a társadalom aljára.
Bűnösnek bélyegzett, sorsára hagyott örökre.
Ezért kellene foglalkoznod vele.
Örölnöd, hogy nem vagy nyomában,
Hogy szabad, erős ember vagy.
Hogy nem kell megvetéstől szenvedned.
Hogy segíthetsz az elesetteknek.
Szívből kezet nyújtanod. 
Mert igen - te megteheted.