Bokáig sárban pincesoron mászva Talpig vizesen Andalognék veled még megannyiszor Éjszaka az üres falucskában. Csak úgy, mintha természetes volna, Hogy őszintén szólva Elmeséljek mindent egyhuzamban, Úgy ahogy volt, S ne gondolkozzak, kombináljak Könnyedén, tiszta…
2009.12.21. 16:56 dobos.ancsusz
Andalognék veled az éjszakában
Szólj hozzá!
Címkék: az veled éjszakában andalognék
2009.12.02. 12:24 dobos.ancsusz
Hát legyen igazad...
Utolsó vers tőlem neked. Rendben, feladom, legyen igazad…Tényleg egy semmikor semmilyen alak vagy.Pedig annyira másnak gondoltalak,Mikor megláttalak.Nem hittem el, hogy ilyen vagyMikor mondtad, mikor mondták sem – soha.Ragaszkodtam ahhoz, hogy csak aBenned lakó művész…
Szólj hozzá!
2009.11.29. 20:25 dobos.ancsusz
Művészmentesség
Még sosem tett kíváncsivá a hallgatás Űzni nem űzött még ennyire a természetem. Valahogy nem hiányzott semmi azelőtt És most mégis szenvedek nélküle Szerencsétlen és tehetetlen lettem Zajból némaság – a csend tör pálcát felettem.
Szólj hozzá!
2009.11.03. 16:41 dobos.ancsusz
Szalagavatóra
Egymásra nézve, talán először érezzük Mindnyájan: igen, ez egy olyan pillanat. Olyan mikor, nem számít az, hogy Mennyi mindent másképp látunk, A lényeg, hogy itt együtt állunk - S osztállyá váltunk az elmúlt öt év alatt. Intsünk hát búcsút az elmúlt éveknek, S…
20 komment
2009.10.10. 22:18 dobos.ancsusz
Nem jössz velem?
Bármennyire is szeretném, nem lehet; Tudnom kell, hogy meddig mehetek S már jóval túljárok ezen - így búsan-egyedül Kell visszafele lépkednem. Meg sem közelítettelek, de máris Elvesztelek, s a tudat, hogy nem maradhatok Egyre csak kínoz engem; a határhoz érve…
