Bokáig sárban pincesoron mászva
Talpig vizesen
Andalognék veled még megannyiszor
Éjszaka az üres falucskában.
Hogy őszintén szólva
Elmeséljek mindent egyhuzamban,
Úgy ahogy volt,
S ne gondolkozzak, kombináljak
Könnyedén, tiszta szívvel
Most végre megértő fülekre találjak.
Zsebre dugott kézzel
Andalognék veled még megannyiszor
Éjszaka a csendes falucskában.
Az óvodában, mélázva
Beléd szeretnék, mint a tündér a király fiába
Csak úgy, lányosan
S lehet hiába, de üsse kavics a sebet, rajtam
Kívül ki bánja,
Ettől is ábrándosan néznék a világra.
Kékre fagyott kézzel is
Andalognék veled még megannyiszor
Abban az álomszép falucskában.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.