Nem mások tettek azzá,
Magamat csakis én hajszoltam
E kénes pokolba.
Nem lett volna szabad.
Nem kellett volna engednem,
Hogy eluralkodjon rajtam.
De óvatlan voltam.
Ezerszer gondoltam át,
Próbáltam cáfolni újra meg újra
Akartam hazug és becsapott lenni
Egyszerre – de nem tudtam.
Ő világosra vezetett engem.
Pedig kiborultam,s a választ
Nem adhatta meg helyettem -
Ő nem tehet róla, hogy szerettem.
Igen, őrült vagyok.
Nem tagadom, bevallottam.
S nem bántam meg. Őszinte voltam,
Tiszta a lelkiismeretem.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.