Ültünk ott, először szemtől szemben Fura volt, mert eltűnt az eszeveszett Izgalom, ami reggel óta dübörgött bennem. Természetes volt, hogy jössz és minden Szavad elhihetem. Logikátlan, de így éreztem. Rettegtem, hogy elfogy a téma, s kínos csend lesz, Hogy ott állok majd…
2010.02.23. 23:21 dobos.ancsusz
Rohanásban erre-arra vágyva ...
Csak egy ölelésre vágyom. Egy olyan percre, amikor a Mutatók megállnak az órákon S mindenki feláll az asztal mellől, Mély levegőt véve a másikra pillant – - Itt vagy? De jó, hogy látlak! S mosolyognának. Sehol a néma Monotonság, sehol a falak. Csak egy…
1 komment
2010.02.22. 22:12 dobos.ancsusz
Ébresztő!
Már megint hibázni fogok, előre látom; A vihar előtti csend rejtőzködik A felhőtlen mosolygós-optimista álmon. Ébresztő, kislány! Túl szép ez, látod. De csak nem ébredezik a realitástudat, Rendületlenül hisz az álmokban az agy Hiszen mit is érne, élni a vad…
Szólj hozzá!
2010.02.12. 19:41 dobos.ancsusz
A képzeletbeli dobozba
Egy képzeletbeli dobozba Raktam mindent, amit neked adtam: Egy korty vizet, egy fájdalomcsillapítóval Egy hajnali autózást, nyolc verset, amiben nyomod van Néhány sms-t és 13 napot, amikor rád gondoltam. Ezt mind neked, csak neked adtam. És te? Te cserébe mit adsz?
1 komment
2010.02.12. 19:19 dobos.ancsusz
Utolsó szavak
Nem haragszom rád, mert tudom: Nagyon, nagyon beteg vagy. Az érzelmi vakság gyűrt le, s Ami a legdrágább, a lelked, teljesen odavan. Csak rövid időre jöttem, de maradtam. Úgy gondoltam, megérsz pár percet. Azt hittem, tudtad, hogy melletted vagyok. De persze átaludtad…