Versek - Nektek

És ott lógtam. Két kézzel Egy láthatatlan falba kapaszkodva Arra várva, mikor jön a láb, Ami rátapos a vértelen ujjaimra. Mert tudtam, már ott van.   Szinte éreztem, ahogy az Idegeim egyenként elhalnak, Hogy az erő végképp elhagyja Fáradó tagjaimat. De lezuhanni nem…

Ezt a legegyszerűbb. A szemembe se nézni többet Gyáván meghátrálni az új előtt. Magyarázat nélkül eltűnni a ködben.   Nem hiszem el, hogy nem érdemlek Egy árva szót sem, mi is a baj velem. Rám nem unhattál, meg nem ismerhettél, S egyáltalán nem gondolom, Hogy…

Különösebben nem zavar, ha Nem érted e sorokat. Az egész nem miattad van. Nem te mozgatod a világomat. Ahhoz te túl picike vagy.   Csak egy kis homokszem vagy A hatalmas sivatagban. De mégis, kis porszemként is Tiszteletben tartalak. Mert különleges porszem vagy. Szerte a…

Nem várok rá. Láthatod. Én csak úgy itt vagyok, És lassan, egyesével számolok Minden pillanatot. Mert ezt akarom. Nincs jobb dolgom, pontosan, láthatod. Én ráérek. Nem izgat, mi zajlik ott. Ott, ahol van most. Egyáltalán nem Gond, hogy azt se tudom, hol van az az ott.  …

Szörnyű érzés a magány. Minden nap, mikor senki sem vár. A fojtogató ’csak-én’ tudat. Mikor magadért csak te Egymagad teszed a dolgokat.   Pedig annyira szeretnél szeretni már. Unod azt, aki a tükörből visszanéz rád. Eleged van abból, hogy nincs más.…