Csak ül és néz. Mered a szemeidbe. Remeg a félelemtől, hogy félreértette. Mert tudja, hogy ez történt megint vele. Pedig annyira vigyázott, hogy ne kedveljen meg. Hogy ne szokjon hozzá a stílushoz, a szavakhoz - semmihez. Hogy pártatlan maradjon, hogy józanul láthasson…