Lenne pár meggondolatlan kirohanásom, S mint a patak, mikor zubogóhoz ér, Nagy hanggal zenghetném azt, hogy „fáj!” Annak, aki csalódást okozott. De békés vagyok. Nem bánom, ami tovatűnt, mert Becsülöm, hogy egyáltalán volt. Széttárom karjaimat, s mosolyogva Csak…