Nem várok rá. Láthatod. Én csak úgy itt vagyok, És lassan, egyesével számolok Minden pillanatot. Mert ezt akarom. Nincs jobb dolgom, pontosan, láthatod. Én ráérek. Nem izgat, mi zajlik ott. Ott, ahol van most. Egyáltalán nem Gond, hogy azt se tudom, hol van az az ott. …
2010.02.07. 22:30 dobos.ancsusz
Mindent tagadok
Szólj hozzá!
2010.02.06. 21:13 dobos.ancsusz
Magány
Szörnyű érzés a magány. Minden nap, mikor senki sem vár. A fojtogató ’csak-én’ tudat. Mikor magadért csak te Egymagad teszed a dolgokat. Pedig annyira szeretnél szeretni már. Unod azt, aki a tükörből visszanéz rád. Eleged van abból, hogy nincs más.…
Szólj hozzá!
2010.02.06. 20:34 dobos.ancsusz
Ennyire mindegy volna?
Hol marad a büszkeséged, Az a túlbuzgó öntudat, ami Felszólít: elég, szedd össze magadat? Miért hagyod, hogy padlóra kényszerítsen Az állatias ösztön-akarat? Hol marad az emberi oldalad, Ami valójában vagy, Ami máskor türelmet és kitartást ad? Miért nem…
2 komment
2010.02.04. 20:28 dobos.ancsusz
Ki lehetsz te?
Egy hideg, februári napon Álldogáltam a pályaudvaron s Görcsösre fagyott ujjaim körülfontak Egy végtelenül új gondolatot: Ki lehetsz te? Megtudhatom? Koncentráltam nagyon egy arcra, Alakra, ami azt sem tudom honnan, De kezdettől fogva ismerősnek hatott – Persze…
