Cím nélküli vers
Fotókat nézek, eltűnt képeket
megfakult mosolyt, egy emberről
Aki már nem ilyen.
Ne mondd, hogy a világ hibája…
Te döntöttél így – s meglesz az ára.
Miért is nem hallgattál,
Mindenki fékezni próbált,
De a meddő próbák és
Falra hányt borsó után
Kikopik majd az összes „barát”.
Feladod - azt mondod
Nem sikerülhet,
Esélyt se adsz magadnak,
És annak, hogy győzhess.
Eldobod az egészséged
Csakhogy menekülhess
Csak azért hogy, felvágj,
Hogy senkik előtt feltűnhess.
Nem számít, hogy
Mennyien féltenek,
Te csak élvezed a
Kis kettős életed
Kudarctól tartva még
Nagyobb kudarcba szállsz
Azt mondod, meg tudsz állni
De tudod : ez hazugság.
Tágra nyílt szemekkel
Repülj a halálba,
Grimaszolj mégegyszer,
Most utoljára.
Hisz nem mosoly mit,
Mit arcod tükröz mostmár,
Csak emberi torzság:
Vágyódás az életed után.
Fotókat nézek, eltűnt képeket
megfakult mosolyt, egy emberről
Aki már nem ilyen.
Ne mondd, hogy a világ hibája…
Te döntöttél így – s meglesz az ára.
Miért is nem hallgattál,
Mindenki fékezni próbált,
De a meddő próbák és
Falra hányt borsó után
Kikopik majd az összes „barát”.
Feladod - azt mondod
Nem sikerülhet,
Esélyt se adsz magadnak,
És annak, hogy győzhess.
Eldobod az egészséged
Csakhogy menekülhess
Csak azért hogy, felvágj,
Hogy senkik előtt feltűnhess.
Nem számít, hogy
Mennyien féltenek,
Te csak élvezed a
Kis kettős életed
Kudarctól tartva még
Nagyobb kudarcba szállsz
Azt mondod, meg tudsz állni
De tudod : ez hazugság.
Tágra nyílt szemekkel
Repülj a halálba,
Grimaszolj mégegyszer,
Most utoljára.
Hisz nem mosoly mit,
Mit arcod tükröz mostmár,
Csak emberi torzság:
Vágyódás az életed után.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.